A Fiat autógyár Bravo és Brava elnevezésű modellje valójában egy típus két karosszéria-változatát jelöli: a Bravo a sportosabb, 3 ajtós kivitel, a Brava a szintén lendületes formavilágú, de 5 ajtajával családok számára is praktikusan használható változat, amihez az alaphelyzetben 100 literrel nagyobb csomagtartó is hozzájárul. A két autó gyakorlatilag azonos padlólemezre épül: a Brava kizárólag a hátsó tengely mögötti nagyobb túlnyúlásból eredően hosszabb (+162 mm), a tengelytáv a két típusnál azonos (2540 mm). A Brava hossztöbblete egy az egyben a csomagtartót bővíti – az utastér nem nagyobb –; a két karosszéria-változat az A oszlopig lényegében azonos. Az autók formaterve Peter Fassbender és Mauro Basso, a Centro Stile Fiat (a Fiat gyári formatervező-központja) munkatársainak keze munkáját dícséri. Fiat Bravo, Fiat Brava A Bravo/a típus a Tipo utódjaként 1995. őszén jelent meg, és azonnal meg is nyerte az európai Car of the Year (CotY, Az Év Autója) választást az 1996-os modellévben. A párosnak 378 pontot ítélt meg az autós újságírókból álló nemzetközi zsűri, amely ezzel megelőzte a szintén akkor debütáló Peugeot 406-ost (363 pont) és az ugyancsak friss fejlesztésű Audi A4-est (246 pont). (Forrás: www.caroftheyear.org) COTY logó Az induló motorválaszték három 4 hengeres és egy 5 hengeres benzines (1.4 12V 75/80 lóerő, 1.6 16V 90/103 lóerő, 1.8 16V 113 lóerő, illetve 2.0 20V 147 lóerő, utóbbi csak a Bravo HGT-ben), és rövid ideig a Tipo-tól „megörökölt” 4 hengeres, 1.9 literes szívódízel (65 lóerő), majd két 4 hengeres, 1.9 literes turbódízel (75 illetve 100 lóerő) erőforrásból állt. A típus Magyarországon S (alap, gyakorlatilag csak az 1.4-es motorral, fényezetlen lökhárítókkal és külső tükörházakkal, szerényebb kényelmi és biztonsági felszereléssel) és SX, ezeken felül a Bravo GT (1.8) és HGT (csak 2.0 literes motorral), a Brava pedig EL és ELX (1.6 és 1.8 literes motorokkal) felszereltségi fokozatokkal került forgalomba. Külföldön létezett több más típusjelzés (pl. SLX, HLX, HSX) is, ezeken kívül pedig országonként számos eltérő limitált széria is futott (pl. később, az 1.2-es motorral, de gazdag felszereltséggel kínált Trofeo, vagy itthon a szintén alapmotoros, jól felszerelt, de kizárólag citromsárga színben kapható Yellow, illetve a Magyarországon ritkán feltűnő, luxusfelszereltségű, bőrkárpitozású Suite). Sőt, készült egy kisszériás cabrio változat is, amely a 2002. évi Tour de France francia kerékpáros körversenyen teljesített szolgálatot, a mezőny kísérőjárműveként (több Marea-val együtt). Bravo HGT Suite beltér Trofeo Bravo Cabrio Bravo 155 20V HGT, Bravo Suite beltér, Trofeo, Bravo Cabrio (előtérben egy Marea kísérőautó) 1996. nyarán kiteljesedett a Bravo/a család a 4 ajtós, lépcsőshátú Marea és a hatalmas csomagtérrel rendelkező Marea Weekend kombi (ebből kétszemélyes áruszállító változat is készült Marengo néven, egyes változataiban megnövelt tetőmagassággal) megjelenésével, amelyek a Tempra és Tempra SW típusokat nyugdíjazták. A Marea formatervét Andreas Zapatinas (Centro Stile Fiat) jegyzi. Marea Sedan és Marea Weekend Marea Sedan és Marea Weekend A motorválaszték: 1.4 majd 1.2, 1.6, 1.8, és 2.0 literes benzinesek; a dízelek: 1.9 TD, 2.4 TD (125 lóerő) majd 1.9 JTD (105 lóerő) és 2.4 JTD (130 lóerő). A Fiat ezeket a modelleket fél kategóriával a Bravo/a fölé próbálta pozícionálni, így gazdagabb felszereltség (pl. bizonyos változatoknál – ELX, HLX – a 4 küllős kormányról vezérelhető rádió, hűthető tárolórekeszes elülső kartámasz, a központi zár által is vezérelt első-hátsó elektromos ablakemelők, plüsskárpitozás, színrefújt külső kilincsek, stb.) és módosított orr-rész (más lökhárító, sárvédők és hűtőmaszk, magasabb felszereltségi fokozatnál projektoros /vetítőlencsés/ fényszórók) jellemezte őket. A középkategóriában gyakorlatilag hiányzó presztízse miatt a Marea visszafogott sikerrel szerepelt, annak ellenére, hogy ár-érték aránya a Bravo/a-hoz hasonlóan igen jó volt. Gyártását Európában 2003-ig folytatták (Dél-Amerikában és Törökországban kisebb módosításokkal a mai napig gyártásban van), amikor a Sedan utód nélkül tűnt el, a Weekendet pedig a Stilo Multiwagon váltotta. 1998. őszén a gyár típusfrissítést, facelift-et („ráncfelvarrás”) hajtott végre a Bravo/a típuson. A fontosabb változások a motorválasztékot (az 1.4-es alapmotor helyét az 1.2-es, 16 szelepes, 82 lóerős benzines erőforrás vette át; az 1.6-osnak átalakították az égésterét; műanyag szívósort, új vezérlőelektronikát, Magnetti Marelli helyett Bosch gyártmányút kapott; a 2.0 literes HGT motor 147-ről 154 lóerőre izmosodott; megjelent az 1.9 JTD dízel 105 lóerővel), és a sebességváltót (üzemanyag-takarékossági okokból a fokozatokat megnyújtották; az 1.2-es felhúzógyűrűs hátrameneti kapcsolással érkezett) érintették. Megújult az utastér (igényesebb műanyagok; sötétebb műszerfal és utastér-kárpitozás; gumi helyett bőrhatású váltó- és kézifékszoknya; módosított kiképzésű ajtókárpitok; új műszeregységek kizárólag digitális kilométer-számlálóval) és minimális mértékben a karosszéria is (új színek; új dísztárcsák és könnyűfém felnik; új hűtőmaszkok – a Bravo és Brava maszk továbbra is eltér, a Brava ekkor kapta meg a krómbetétes díszmaszkot –; az első sárvédőkön lévő motorjelzés a motor hengerűrtartalma helyett immár a teljesítményre utal – pl. 1.6 16V-ből 100 16V lett –, majd a legutolsó sorozatoknál teljesen eltűnt ez a jelzés). Hűtőmaszkok Hűtőmaszkok (sorrendben: facelift előtti Bravo, facelift előtti Brava, facelift utáni Bravo, facelift utáni Brava) A felszereltségi fokozatoknál megszűnt az S, az SX lett az alap. Így a lökhárítók és tükörházak színrefújása széria lett, csakúgy, mint az állítható magasságú szervokormány, az elektromos, a vezető oldalán már le-fel automata ablakemelők (Brava-ban csak az elsők), az elektromos fényszórómagasság-állítás és a fordulatszámmérő. A klímás változatok megkapták a Marea-ba már korábban szerelt automata légkondicionálót. A Brava-nál az ELX maradt a csúcsváltozat, az EL megszűnt. Limitált szériák keretében a Bravo 1.8 GT mellett megjelent az 1.6 GT és az 1.9 JTD GT, amelyek elsősorban gazdagabb és sportosabb felszereltségükben (bőrborítású GT kormány és váltógomb, fehér műszeregység-számlapok, 2 személyre formázott hátsó ülés, hátsó spoiler, stb.) különböztek „normál” társaiktól.